Dögös Fickó

Rob Thomas egy német katonai támaszponton született, gyermekkora azonban leginkább Dél-Karolinához, illetve Floridához kötődik, ahol alig 17 évesen rockbandákhoz szegődve énekelget, majd 1993-ban a floridai Orlandoban saját zenekart is alapítanak Tabitha's Secret néven, némi helyi sikert inkasszálva. A helyi sztárság provinciális - ám bevallásuk szerint is izgalmas - hétköznapjait hátrahagyva, Rob, a basszusgitáros Brian Yale illetve Paul Doucette, dobos, Adam Gaynor és Kyle Cook gitárosokkal társulva hozzák létre a Matchbox Twentyt, és 1998-ban 5 platinalemezt gyűjtenek be debütalbumuk, a Yourself or Someone Like You (Önmagad illetve valaki hozzád hasonló) sikere után, s noha Rob Thomas neve még szinte ismeretlen, szupersztárokként könyveli el őket a szaksajtó illetve a közvélemény.

Az átütő siker akkor teljesedik ki, amikor Rob megírja és felénekli Carlos Santana Supernatural című albumára, a Smooth-t, azt a dalt, amely az év dala címet is elnyerte 1999-ben, három Grammy-díjat aratott le, és a 90-es évek elsőszámú slágereként tartják számon. A Matchbox Twenty 2000-ben megjelenő Mad Season (Őrült évszak), majd a 2002-es More Than You Think You Are (Több, mint aminek hiszed magad) albumainak sikerét ezek után borítékolni lehetett. Az intenzív élvonalbeli életből kissé megszusszanni vágyó zenekar rövid szünetet rendelt el, s hogy ezt a szünetet is hasznosan használja ki, Rob elkészítette első önálló albumát.

Egy manhattani stúdió csendjébe vonulva, a művész, aki szerzőként Carlos Santana-n kívül Willie Nelson, Mick Jagger, Marc Anthony vagy Bernie Taupin sikereihez, illetve legalább 75 000 album eladásához is hozzájárult projektjeivel, saját ízlése szerint, aprólékos munkával készítette el saját lemezét. Olyan elismert zenészeket hívott segíségül, mint John Mayer, Robert Randolph, a gitáros Mike Campbell (Tom Petty's Heartbreakers együtteséből), Wendy Melvoin (Wendy & Lisa), valamint Jeff Trott, Sheryl Crow egyik zenésze. A ritmus szekciót a basszgitáros Mike Elizondo (Dr. Dre és Eminem albumain dolgozott korábban) képviseli illetve Beyoncé és Mary J. Blige igen elismert ütőse, Gerald Hayward. Egyik szerzőtársa, s egyben az album producere is Matt Serletic.

Cseppet sem csodálom ezek után, hogy a New Yorkban is zajló munkálatok idején Robbie minden nyilatkozata nagy érdeklődést vált ki egészen az Amerikában is elitnek számító sajtókörökig, mint a CNN, a Washington Post vagy a Herald Tribune. Rob pedig kedélyesen beszél bárkinek a munkáról, s arról, ahogy az album létrejött. Tulajdonképpen minden gondolata ars poetica, munkájáról, munkatársairól, családjáról és elsősorban is feleségéről, a sikeres modell, Marisol Maldonadoról valamint Istenről, s ezek összefüggéseiről.

Amikor egy új életet kezdesz építeni valakivel, az válik múzsáddá. Ez lesz minden harc, minden szeretkezés, minden kedves és zavaró dolog, ami az adott személyhez köt. Emlékszem – magyarázza a 33 éves zenész - nekem már 17-18 évesen is volt egyféle rockzenész-attitűdöm, valószínüleg most gyűlölném, ha akkori önmagamat visszahallgatnám... De akkor az volt nekünk a rock and roll. Miután felnő az ember, családot alapít, közös életutat épít valakivel, minden megváltozik. Ez most az én rock and rollom!

A Matchbox Twentyről s az együttesbe való visszatérésről szólva, Rob fontosnak tartja elmondani, nem szakított az együttessel:

Azzal az öt emberrel igazán különleges dolgot hoztunk létre, teljesen értelmetlen lenne mindezt félretenni. Szeretném, ha mindig lehetőségem lenne visszatérni a Matchbox Twentybe, mint ahogy mindig meg is fogom ezt tenni. Nem azért, mert kell, hanem mert így akarjuk. Ez lényeges különbség! Az együttesbéli munka azonban csak egy kis darabja az életnek és a zenének. Emellett én dzsesszt is hallgatok, és annyi minden mást. A Something To Be erről szól.


Rob lelkesen meséli el egyenként minden dal történetét is, a zenét sűrűn meg-megállítva hozzáfűzve, milyen zenei hatások eredményeképpen született egy-egy harmónia vagy téma. Akad olyan is, ami véletlenszerűen született egy korábbi, már félre is tett projektől, a nemrég nagy vihart kavart Passió című alkotás is ihletett egy szerzeményt, mint ahogy a felpörgetett sztárélet okozta elszemélytelenedés veszélye is vagy épp felesége betegsége idején papírra vetett gondolatai. Mint elmondta, az albumra olyan dal is felkerült, ami eredetileg ki lett húzva, azonban az autóban hallgatva rájött, ez sem maradhat le a listáról. Érdekessség például, hogy az egyik felvételhez az ókori Rómát idéző hangszereket használtak - az viszont komoly gondot okozott, hogy csupán egyetlen embert találtak New Yorkban, aki hárfán tud játszani. Őt előre és készpénzben kellett kifizetni. Csak ezután vette elő hangszerét... Az album nem rockzenészre vall, mint elmondja, sokan szemére vetik ezt, és olyankor siet leszögezni, nem is rock-albumot akart kihozni belőle:

Még együttesbeli barátaim is hecceltek. Paul Doucette azt mondta, Justin Timberlake is rockosabb ennél... De ők is tudják, számomra nem ez volt most az elsődleges szempont. Attól más ez az anyag, hogy most nem két gitáros, basszgitár és dob van benne- ettől más zenei irányba is könnyebben el tudok mozdulni. És erre vágytam!

Rob Thomast sokmindenért lehet szeretni. Azért, mert egy dögös fickó - nem hiába került a People magazin legvonzóbb személyiségeinek előkelő listájára. Azért mert 13 alkalommal lett BMI-díjas zeneszerző, 2004 nyara óta magáénak tudhatja a legjobb fiatal szerzőknek járó Starlight-díjat, sorozatban két évben is a Billboard "Az év szerzője" cím jogos tulajdonosa. Azért, mert szereti az embereket, és nejével Sidewalk Angels néven az elesettek, hajléktalanok megsegítésére alapítványt hoztak létre...

Most leginkább a Something To Be; miatt kell szeretnünk, mert ez az album annyira jó! Az első dal, a Lonely No More ami hetekkel a lemez bemutatója előtt eljutott a fogyasztókhoz a rádióállomások, s nemrég a Joseph Kahn által rendezett videoklipp révén a televízión keresztül is, a legfontosabb listákon is azonnal előkelő pozícióba jutott. Mint hozzátette, nagyon nehezen lehet egy dalt kiválasztani egy komplett anyagból, hogy egy albumot beharangozzanak vele. A Lonely No More erre a legalkalmasabb, és - mint máris kiderült - telitalálat volt. Ha nem másért, akkor mert az előttünk álló nyár egyik legnagyobb slágeréről beszélünk.




Dancs Artur

Forrás:katt